A Titusz diadalíve az egyike a megmaradt diadalívnek a Forum Romanumon, Rómában. Ez a csodálatos mestermű 81-85 között épült megemlékezve Jeruzsálem elfoglalására a zsidókkal szemben.
A zsidó forradalom 66-ban kezdődött a júdeai római megszállókkal szemben. Vaspasianus sereget küldött Rómából a zsidó forradalom leveréséhez és hatalomra jutását követően fiát, Titus-t nevezte ki az ostromló csapatok parancsnokának. Titus 70-ben elfoglalta 4 légióval a várost és ezzel végső csapást tudott mérni a zsidókra a Masadai Csatát követően 72-ben.
Titust 79-ben kiáltották ki a Római Birodalom császárának, viszont nem sokáig élvezhette a kinevezést, hiszen 81 szeptemberében, 2 év uralkodás után meghalt. A népszerű császárt a római szenátus is isteníteni kezdte. Domitian, Titus testvére a bátyja tiszteletére megépítette a Titusz diadalívet és ezzel örök emléket állítva a zsidók felett aratott győzelmének. A hatalmas diadalívet 85-ben adták át a népnek egy hatalmas fesztivál keretében.
A 15 méter magas és 13 méter széles diadalív a Forum Romanumon található és a legmagasabb pontja a Via Sacra-nak. Ez a legidősebb római diadalív, amelyik túlélte napjainkig, így a rómaiak meglehetősen nagy becsben tartják. Mindkét oldalán 4-4 féloszloppal díszítették és a belső oldalán Titus diadalmenetének legismertebb jeleneteit ábrázolták. Az egyik oldalán a győzelem istennője koronázza meg a dicsőített Titus császárt, míg a másik oldalon katonákat láthatunk, akik Rómába szállítják a Jeruzsálemben szerzett zsákmányt, köztük a hétágú gyertyatartót, trombitákat és két táblát. Ezekbe a szimbolikus tárgyakba a meghódított és leigázott városok neveit vésték bele.
A 11. században a Titusz diadalíve a Frangipani család által építette erőd egyik építőeleme lett és ezáltal segített megőrizni a műalkotást az utókornak. 1821-ben a diadalíve Giusappe Valadier helyrehozta és 1822-ben és 1823-ban a a külső részeket helyre pofozták és travertine-t használtak a márvány helyett, ezáltal meg lehetett különböztetni az eredetileg megépített mesterműtől.