A Vénusz és Róma temploma az egyik legszebb és legnagyobb Római templom és csak ez az egy rendelkezett 10-10 oszloppal a főhomlokzatnál az ókori Rómában. A legnagyobb templomnak szánták abban az időben a templomot, pont ezért nevezték el Rómának és Vénusznak.
Hardianus császár saját maga tervezte és az építkezést 121-ben kezdhették meg. Talán 135 volt az elkészülés ideje és Antonius Pius idején fejeződött csak be. A templom 307-ben leégett és Maxentius rendelte el a templom helyrehozását. A templom méretei 140 méter hosszúsággal és 60 méter szélességgel rendelkezik. A 2 név két templomrészt, cellát igényelt, így két ikerszentélyt is kapott a templom.
Elhelyezkedését tekintve a kelet-nyugat apszist tartották mérvadónak. Vénusz a felkelő napot csodálhatta, míg Róma szobra pedig a lenyugvó nap csodás látványában fürödhetett. A Rómához tartozó részét egy részét később beépítették a Santa Francesca Romana templomba.
Hadrian felkérte Apollodórosz-t, a legjobban dicsőített építészét a kornak, hogy véleményezze a császár tervezte épületet. Az építész válaszában közölte, hogy az épület túl kicsi, míg a bronz szobrok túl nagyok(106,5 méter magas lenne, ha felállna és 24 elefánt kellett a szállításához), így ha véletlenül felkelnének a helyükről és kiakarnának menni a szabadba, akkor nem tudnának megmozdulni sem.
Hadrianus képtelen volt lenyelni a kritikát így száműzte az építészt a birodalomból, az is előfordulhat, hogy meg is ölette.