Ostia (Ostia Antica) Róma kikötője volt egykoron, mely a Tiberisz folyó torkolatánál található. A nevét a latin Ostium szóból kapta, melynek jelentése magyarra fordítva száj, torkolat.
A város alapítását nem tudják behatárolni pontosan, viszont egyes feltevések szerint már i.e. 7. században már éltek itt, Ancus Martius király korában. Mások csak az i.e. 4. századra teszik a város megalapulását. Feltehetően katonai bázisként volt használatos Ostia, hogy Róma védve legyen a tengerről való támadások ellen.
Marius és Lucius Cornelius Cinna hívei földig rombolták a kikötővárost, majd később 67-ben a kalózok is hatalmas pusztítást végeztek a városban. Cicero tanulván a kalózok támadásából védőfallal vette körül a várost. Augustus, Tiberius, Claudius, Traianus, és Hadrianus is a kikötőváros megerősítésén fáradoztak.
Tiberius nem csak a védelmi vonalat részesítette előnyben, hanem a nép életét is szerette volna megkönnyebbíteni, ezért létrehozott számukra egy fórumot, amely a város központja lett a későbbiek folyamán. Claudius uralkodása alatt új kikötőt kapott a város (Fiumara Grande), mely a Portus nevet kapta. Traianus a korhoz és a város forgalmához illően új kikötőt emeltetett a város északi oldalán.
A II. században a város népessége már meghaladta az 50,000 főt, viszont a 3. század hajnalán a város népszerűsége csökkenni kezdett és végül i.u. 850-re teljesen elnéptelenedett. Napjainkban a város közel 2 kilométerre található a tengertől és kiemelt romterület, ahol folyamatosan ásatások vannak.
A város talán az egyik legjobb lehetőséget kínálja ahhoz, hogy jobban megismerjék az első évezred kultúráját és a kikötő jelentőségét az ókori Rómában. A Barokk időszak mély nyomot hagyott az elhagyatott városban, hiszen a megmaradt épületek használható anyagait elcipelték és felhasználták az új épületekhez, melyet leginkább Rómában építettek.
Az első ásatások VII: Pius pápához köthetőek.