Az Új Bazilika, ahogy akkoriban hívták Maxentius (306-312) uralkodása alatt kezdték el építeni Rómában, feltételezhetően 306-7 körül, de talán inkább a 307 lehet a lehetségesebb időpont, mivel ekkor történt a Vénusz templomi tűzeset.
A Bazilika az uralkodása alatt nem készült el és halálát követően Constantinus folytathatta a munkálatok irányítását. Miután Maxentius-t legyőzték(milviusi csata, Constantinus legyőzte Maxentiust és átvehette az uralmat a Római Birodalom felett), a szenátus Constantinus-nak szentelte a bazilikát, aki be tudta fejezni az építkezést, csak nem az eredeti tervek alapján(például az eredeti tervek alapján nyugat-keleti irány helyett észak-déli fekvésű lett). A késői Római Birodalom ideje alatt a bazilika a Secretarium Senatus és a város prefektusainak üléseihez használták ezt a helyet.
A bazilika templomhajója és a déli folyosó a középkorban összeomlott, feltételezhetően a 847-es földrengés ideje alatt, amelynél egyedül csak az északi folyosó maradt épségben napjainkig. Michelangelo is vizsgálgatta a bazilika boltozatait és talán ebből merített ihletet, mikor megálmodta a Szent Péter Bazilika boltozatát.
A bazilika paraméterei: 100 méter hosszú és 65 méter széles és 35 méter magas. Az északi mellékhajó 24,5 méter magas, 20 méter széles és három kazettás dongaboltozattal rendelkezik. A tetőt arany burkolat borította, viszont az arany burkolatot eltávolították és a régi Constantinus-féle Szent Péter Bazilika tetejéhez használták fel díszítésként. Eredetileg keleten volt a bejárata, de később nyitottak egy bejáratot a Via Sacra felől is. A nyugati apszisban, látható volt a Constantinus 12 méter magas fa és márványból készült szobra is. A szobor maradványait(fej, láb, kéz) a Palazzo dei Conservatori épületében őrzik.