Az örök város belvárosában létezik egy sziget, mely a Tiberis folyó szigete volt, neve innen származik. Egy legenda szerint a Tarquiniusok gabonája megmaradt, amit a nép nem kívánt megtartani, visszaadni még kevésbé, ezért a folyóba szórták, ebből lett a sziget.
Az első templom i. e. 291-ben épült a szigeten Aszklépiosz számára. A templomot azért építették, mert két évvel korábban Aszklépiosz szentélyébe ment a nép segítségért, hogy megszűnjön a pestis járvány, de segítség helyett kígyót kaptak, mely erre a szigetre úszott. Ezt isteni útmutatásként értelmezték és az isten számára templomot emeltek a szigeten. Később körbefalazták a szigetet és egy obeliszket helyeztek rá, ami teljesen úgy hatott, mint egy hajó árboca. A sziget a mai napig megtartotta ezt a hajóhoz hasonlatos külsőt.
A későbbiek során a templom köré több szentélyt is emeltek. Elsősorban a folyót megszemélyesítő istenségnek, Tiberinusnak, továbbá Faunusnak, Jupiternek, Vejovisnek és Semo Sancusnak. Déli részén 1000-ben felépítették San Bartalomeo templomát, majd egy kórházat. Volt idő, amikor igen nagy volt a szigeten a népsűrűség.